Mechanikai felépítésük és mozgási jellemzőik alapján az ipari robotokat nagyjából három kategóriába sorolhatjuk: soros, párhuzamos és hibrid soros{0}}párhuzamos robotok. A különböző típusú ipari robotok eltérő jellemzőkkel rendelkeznek a munkaterület, a mozgási módszerek és az alkalmazható forgatókönyvek tekintetében.
A soros mechanizmusok nyitott láncú mechanizmusok, amelyek az alaptól egymás után egymás után összekapcsolt láncszemekből és kötésekből állnak. A tipikus soros robotok közé tartoznak a koordinátarobotok és a csuklós robotok. A koordinátarobotok lineáris és forgó tengelyek kombinációjával határozzák meg munkaterületüket, így alkalmasak a rögzített pályákon történő precíz műveletekre; míg a csuklós robotok nagy-hatótávolságú és összetett pályaműveleteket érnek el több ízület rugalmas mozgásával, így alkalmasabbak a nagy rugalmasságot és több szabadságfokot igénylő feladatokra.
A párhuzamos mechanizmusok zárt hurkú{0}}mechanizmusok, ahol egy mozgó platform és egy álló platform legalább két független kinematikai láncon van összekötve, és párhuzamosan hajtják. A tipikus párhuzamos robotok közé tartoznak a Delta robotok, a Stewart robotok és az öt{2}}bár robotok. A párhuzamos robotok összetettebb általános felépítésűek, mint a soros robotok, és a Delta robotok a leggyakoribbak az ipari alkalmazásokban.
A hibrid soros{0}}párhuzamos robotok egyesítik a soros és párhuzamos robotok előnyeit. Szervesen egyesítik a soros mechanizmusok széles mozgástartományát a párhuzamos mechanizmusok nagy pontosságával és merevségével, nagy rugalmasságot, nagy pontosságot és nagy teherbírást érve el háromdimenziós térben.
Az ipari robotok különböző szerkezeti típusai eltérően fókuszálnak az ipari termelésben. A gyakorlati alkalmazásokban általában a feladat jellemzői, a térbeli elrendezés és a folyamatkövetelmények alapján választják ki a megfelelő típust, hogy maximalizálják az ipari robotok hatékonyságát és stabilitási előnyeit az automatizált gyártásban.
